A természeti jelenségek közül a leglátványosabb, az egyik legérdekesebb a teljes napfogyatkozás. A rövid nappali sötétség, amikor a Hold eltakarja a Napot, csodálatos élmény. Ugyanakkor rendkívül ritka esemény, egy adott földrajzi helyről átlagosan csak 400 évente figyelhető meg. 
     A napfogyatkozások időpontjának ismerete sokszor segített nevezetes történelmi események idejének meghatározásában. A bizánci császár krónikása feljegyezte, hogy 891. augusztus 8-án gyűrűs napfogyatkozás volt látható. Ez után 4-5 évvel volt a magyarok honfoglalása.

 

     Mátyás király idejében, 1485. március 16-án Bécsben majd 3 perces teljes fogyatkozás volt. Az 1540. április 7-i teljességi sáv felülről épp érintette Szegedet. 
     Magyarországon utoljára 1842. július 8-án volt látható teljes napfogyatkozás a Zalaegerszeg-Budapest-Eger vonal feletti mintegy 120 km vastag sávban. Akkoriban Petőfi Sándor pápai diák volt, látta az eseményt. Barátai tanácsának ellenére szabad szemmel sokáig nézte a fogyó Napot. Amikor a Hold fekete korongja mögül hirtelen újra kibukkant a vakítóan fényes Nap széle, erős fájdalmat érzett a szemében. Soha többet nem látott élesen a bal szemével. 

7. Einstein napfogyatkozása Míg a múltban az emberek az istenek nagy cselekedeteiként tekintettek a napfogyatkozásra, addig 1919-ben a tudósok a tudomány sikereként fogadták. A 6 perc 51 másodperces teljes napfogyatkozás ideje alatt tudósok mérték a csillagoktól érkező fény hajlását, amint elhaladnak a Nap mellett. A mérések igazolták Einstein általános relativitáselméletét, amellyel a gravitációt mint a tér-idő görbület következményét írta le.

A napfogyatkozás csillagászati jelenség, amelynek során a Hold a megfigyelő számára részben vagy egészen eltakarja a Napot.

Napfogyatkozás akkor jön létre, amikor a Hold pontosan a Föld és a Nap közé kerül, azaz újholdkor. De nem minden újholdkor, hanem csak akkor, ha a Föld körüli pálya leszálló, vagy felszálló csomópontjában van éppen újholdkor a Hold. (A holdpálya nagyjából 5°-os szöget zár be az ekliptikával, azaz a Hold hol kissé a Földet a Nappal összekötő képzeletbeli vonal felett, hol pedig alatta van. Amikor a vonal közelébe kerül – ezek a fel- ill. leszálló csomópontok –, akkor figyelhető meg a napfogyatkozás.) A Hold átmérője 400-szor kisebb a Napénál, ám 400-szor közelebb is van, ez okozza, hogy a Nap és a Hold látszólagos átmérője közel azonos, így amikor megfelelő helyzetbe kerülnek az égitestek, akkor a Hold teljesen képes eltakarni a Napot.

Részleges napfogyatkozás

Amikor a Hold teljes árnyéka egyáltalán nem vetül a Földre, csak az úgynevezett félárnyék érinti azt, részleges napfogyatkozásról beszélünk. A Földnek egyetlen pontján sem látható ilyenkor a Hold úgy, hogy teljesen eltakarja a Napot. A részleges napfogyatkozások csak nagy takarás esetén vehetők észre szabad szemmel.

A többi napfogyatkozás esetében a hold teljes árnyéka a Föld felszínére vetül. Bár ilyenkor a Föld bizonyos részein a Hold teljesen Nap elé kerül, a legtöbb helyről mégis csak részleges napfogyatkozás figyelhető meg.

Teljes napfogyatkozás

Teljes napfogyatkozás esetén a Hold teljes árnyéka a Földre vetül, és a Hold látszólagos mérete nagyobb, mint a Nap látszólagos mérete. A napfogyatkozás elején és végén, valamint a totalitás földrajzi határán kívül részleges napfogyatkozás figyelhető meg. Ez a fajta napfogyatkozás csillagászati szempontból azért jelentős, mert megfigyelhető a nap koronája , amelyet egyébként a nap fénye elnyom.

Gyűrűs napfogyatkozás

Ha a Nap látszólagos mérete nagyobb, mint a Hold látszólagos mérete, a Hold teljes árnyékának egyetlen pontja sem tud a Földre vetülni, még akkor sem, ha a Nap amúgy teljes takarásban lenne - a teljes árnyékkúpjának a csúcsa a Föld előtt halad el. Ilyenkor még a Napfogyatkozás közepén is látszik a Nap széle. hasonlóan a részleges napfogyatkozáshoz a napkorona nem látható.

A gyűrűs napfogyatkozás tovább tarthat, mint egy teljes napfogyatkozás totalitása (amikor a Hold teljesen eltakarja a Napot), mert a "kisebb" Holdnak több időre van szüksége, hogy elhaladjon a Nap előtt. Egy gyűrűs napfogyatkozás akár 12 percig is tarthat, szemben az elméletileg lehetséges leghosszabb 7 perc 32 másodperces teljes napfogyatkozással.

Hibrid napfogyatkozás

A hibrid napfogyatkozás viszonylag ritka, egy átmenetet jelöl a gyűrűs és a teljes napfogyatkozás között. A legtöbb hibrid napfogyatkozás gyűrűs napfogyatkozásként kezdődik, és teljes napfogyatkozásként ér véget.^[2] Körülbelül az összes napfogyatkozás 1%-a hibrid napfogyatkozás. A hibrid napfogyatkozás azért jön létre, mert a Hold látszólagos mérete és a Nap látszólagos mérete majdnem teljesen

Napfogyatkozás

A napfogyatkozás csillagászati jelenség, amelynek során a Hold a megfigyelő számára részben vagy egészen eltakarja a Napot. Napfogyatkozás olyankor jön létre, amikor Holdunk a Föld és a Nap közé kerül, és a Hold árnyéka bolygónkra vetül. A jelenség a Föld felszínén állva csak az árnyék területéről figyelhető meg.  Részleges napfogyatkozás akkor látható, amikor a Hold a napkorongnak csak egy részét takarja el. Utóbbi egy-egy napfogyatkozás alkalmával a Föld több ezer kilométer széles területről figyelhető meg.  A 2015. március 20-i fogyatkozás teljes napfogyatkozás, azonban a teljesség sávja lakott területektől távol, az Atlanti-óceán vidékein helyezkedik el, a hazánkhoz legközelebbi szárazföld, ahonnan meg lehet figyelni a teljességet, a Feröer-szigetek. A jelenség Európa teljes területéről látható, minél nyugatabbra, minél közelebb helyezkedünk el a teljesség sávjához, annál nagyobb mértékű részleges fogyatkozást láthatunk.

A napfogyatkozás

 

A történelemben rengeteg napfogyatkozás volt. Ebből a legismertebbek közé tartozik az ugariti napfogyatkozás ami Mezopotámiában volt időszátmításunk előtt 1374-ben és 2 perc 7 másodpercig tartott. Kínában időszátmításunk előtt 1302-ben és 6 perc 25 másodpercig borult sötétségbe a nappal. A császárnak nem lehetett húst ennie, és rituálékat kellett követnie. Asszúriában (mai Irán területén) időszátmításunk előtt  763-ban 5 perces elsötétülést említ a krónika és ugyanekkor lázadtak fel ebben a városban. A keresztény evangéliumok szerint Jézus keresztre feszítése után órákra sötét lett az ég. Később Jézus halálát a 29-ben lezajlott 1 perc 59 másodperces, vagy a 33-ban bekövetkezett 4 perc 6 másodperces napfogyatkozás volt. Mohamed születésénél is volt napfogyatkozás amely 569-ben 3 perc 17 másodpercig tartott. De Mohamed nem tartotta isteni jelnek. I. Henry angol király halála egybeesett a teljes napfogyatkozással ami 4 perc 38 másodpercig volt érzékelhető. 1919-ben 6 perc  51 másodperces napfogyatkozásnál a tudósok kísérleteket végeztek és a mérések bizonyították Einstein reletivitációs elméletét.

                                                                                          Jézus krisztus keresztrefeszítése

 

A keresztény evangéliumok szerint Jézus keresztre feszítése után órákra elsötétedett az ég. A történészek ezt vagy csodaként, vagy a sötét idők eljöveteleként értelmezték. Későbbiekben a csillagászat eszközeit felhasználva két időponthoz kötötték Jézus halálát: az egyik egy 29-ben lezajlott 1 perc 59 másodperces, a másik egy 33-ban bekövetkezett 4 perc 6 másodperces napfogyatkozás volt.