Bükk:

Koronája szétterülő; magányosan szabályos gömb alakúvá fejlődik, erdőben hengeres. Törzse sima, szürke. Téli rügyei hosszúkásak.

Fényes, zöld levelei kétoldalt szórtan állnak.

Jelentéktelen külsejű, egyivarú virágai barkába állnak össze; a porzós virágzat fejecskeszerű, a termősek párosával fejlődnek.

A termés fásodott, tüskés, háromélű, kupacsba zárt, négy kopáccsal nyíló makk – mivel atölgymakkjánál kisebb, ezért gyakorta makkocskának nevezik.

Tölgy:

• Ázsiában 148 faj,
• Amerikában 142 faj,
• Európában 20–24 faj, ebből Magyarországon hét.

Afrikában csak az északi részen terem néhány mediterrán faj. Ausztráliában egyáltalán nem találni, de Új-gunieán szórványosan előfordul. Dél-Amerikában egy faja él.

Magyarországon különböző fajai (főleg a Kocsánytalan tölgy és a Kocsányostölgy) az erdős pusztaságon a dombságok, valamint 600 m alatt (és a déli lejtőkön) a hegyvidékek meghatározó fái – változatos erdőtársulásokban.

A Tölgy

A Tölgy a bükkfélék családjába tartozik. Néhány faj termete igen változatos. Főleg a hegyvidékekben terjedt el: - Ázsiában 148 faj,- Amerikában 142 faj,-Európában  20-24 faj ebből Magyarországon hét.  Vannak helyek ahol még előfordul de kis mennyiségben. A cserjék és nagyobb fák akár 35 m magasak is lehetnek. Kérge repedezett. A lombhullató fajok levele öblös, karajos, míg a mediterrán fajoké tagolatlan.  A virága egylaki. Termése a  tojásdad alakú makk.

A Bükkfa

Négy faja ismeretes, kérge sávosan sötét és világosszürke. Levele tojásdad alakú amely puhaszőrű. Virágából bükkmakk fejlődik és ezt bozontos makkcsésze takarja. Igazán 50-60 évesen virágzik és 120-150 évig él. 30 m magas és dereka 90-125 cm átmérőjű. Száraz helyen él, színe vöröses és kemény. Jó tüzelőfa. Készítenek belőle bútorokat.

A kártevő neve: Operophtera brumata - Kis téli araszoló, Erannis defoliaria - Nagy téli araszoló

Gazdanövény: alma, körte, cseresznye, meggy, szilva, dió, leveles erdei fák, cserjék

Terjedése, fontossága:
Ezek európai fajok. Általában egész Európában jelen vannak. Populációjuk dinamikája térben és időben változó. Megtalálhatók ültetvényeken és házi gyümölcsösökben, főként ott, ahol az ültetvények szomszédságában tölgyfa és gyertyán található. A kártevők komoly kárt okozhat a gradációs években.

                                     A tölgyilonca

   A tölgyilonca (Tortix viridana) a valódi lepkék alrendjébe tartozó sodrólepkefélék családjának egyik legelterjettebb faja. Közismert erdőgazdasági kártevő.

  Európában, Kis-Ázsiában és Észak -Afrikában terjedt el. A Kárpát-medencében megtalálható mindenütt, ahol van tölgyfa.

  Fő tápnövényei a különféle tölgyfajok. Közismert magyar neve is ebből származik.

  Egyes megfigyelők szerint lágyszárú növényeken, például a nagy ezerjófűn is megél. Az öreg tölgyfákban több kárt okoz, mint a fiatalokban.

Az, midőn a sertéseket ősszel és télen a tölgy- és bükkfaerdőkbe hajtják, hogy a fákról lehulló tölgy- és bükkmakkot felegyék. A M. főleg csak nálunk és a Balkán-félszigeten szokásos, míg más országokban emberek gyűjtik a makkot össze és az istállóban etetik a sertésekkel. Megkülönböztetnek futó- és teljes M.-t. Futónak akkor mondják a M.-t, ha kevés makk teremvén, a sertések csak mindennapi takarmányszükségletüket fedezik vele, teljes pedig akkor, ha a makk oly bőven termett, hogy a sertések meghíznak az erdőben. A sertés csak 8-10 hétig eszi a makkot jóízűen, később megunja és lesoványodik; azért csak addig célszerű a M.-t folytatni, míg a sertéseket gyarapodni látjuk. A teljes M. a sertéshizlalás legolcsóbb neme, de a sertések a cser- és tölgy-makktól kevésbé ízletes húst és zsírt termelnek s mint a kukoricától, minélfogva vagy M. közben is kukoricáznak vagy a M.-t 2-4 hétig tartó tengeri hízlalással szokták megtoldani, hogy a sertések húsa és zsírja javuljon. A M. csak jó erőben levő egészséges, edzett és mozgékony sertéseknél alkalmazható, míg a nagyon fiatal és vén sertések, valamint a kényes külföldi sertésfajták nem bírják ki a M.-sal járó megerőltetést. Egy kifejlett sertés hizlalására 5-8 hektoliter makkot számítanak. A tölgymakk mintegy harmaddal értékesebb mint a bükkmakk, azért mert a tölgymakk nagyobb és vékonyabb héjú, minélfogva a sertés kevesebb fáradsággal lakik jó vele.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Őz

Az európai őz Európa nagy részén és Kis-Ázsiában fordul elő. Az őz Magyarország teljes területén előfordul. Az őz hímje a bak, nősténye a suta, az őzek szaporulatának a neve bakgida illetve sutagida. Az őz az erdős sztyeppék és a kis erdőfoltokkal tarkított mezőgazdasági területek szarvasféléje. Kedveli azonban a nádasokat, magas füves bozótosokkal tűzdelt térségeket is. Az európai őz testhossza 95-135 centiméter, farka nagyon rövid, mindössze néhány centiméter, tömege Közép-Európában 15-35 kilogramm. A bakokat kis agancsuk alapján egyértelműen fel lehet ismerni. Meredeken emelkedik ki a homlokból, és az igazi szarvasokénál kevésbé irányul hátra, inkább felfelé. Ahol előfordul, a hiúz és farkas a legveszedelmesebb ragadozói. Az őz nyáron jellemzően magányosan, vagy kis családi csoportokban él, például suta az őzgidáival. Ősztől tavaszig azonban kisebb nagyobb csapatokat formálnak. A nagyobb csapatok összetétele folyamatosan változik.

MEGJELENÉSE/KÜLSEJE

Testhossza 24-26 centiméter, szárnyának fesztávolsága 38-40 centiméter, testtömege 100-112 gramm. A hím sapkája vörös, a tojóé fekete. Hátán fehér folt van, szárnyfedői csíkozottak.

védettsége:Hazánkban fokozottan védett, eszmei értéke 250 000 Ft. Európában biztos állományú, a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján nem veszélyeztetett fajnak számít.

védettsége:VÉDETSÉGE:Hazánkban fokozottan védett, eszmei értéke 250 000 Ft. Európában biztos állományú, a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján nem veszélyeztetett fajnak számít.